2012. január 13., péntek

A mese, amit a gyerekeimmel közösen írunk

Bár ezt a cikket a CsupaSzív-re írtam, úgy döntöttem, ide is bemásolom, mert hát ez az az oldal, ahol úgymond naplót írok a gyerekeim mindennapjairól:

"A meséről, mint gyógyító és pozitív műfajról vaskos köteteket írtak már tele okos emberek, úgyhogy most nem is arról írnék, miért jó mesélni. Inkább egy személyes tapasztalatot, egy praktikát osztanék meg veletek.

Van nekünk a családban egy közös mesénk.
Mi magunk írjuk.
Nem írjuk le papírra, csak együtt szövögetjük a szálait. Egy huncut koboldról szól, aki az erdő mélyén lakik a cicájával egy mohával fedett fatuskó házban a és egy nap találkozik a varázslóval, aki meghivja magához. Körülbelül ennyit meséltem én a gyerekeimnek, innentől pedig együtt találjuk ki, milyen kalandokba kerülnek. A gyerekek adják a neveket, hogy hogy nézek ki (bár az én fejemben a varázsló olyan, mint Gandalf a Gyűrűk Urából :), milyen kalamajkákba kerülnek, stb.

A Kobold és a Varázsló háza. Ezeket a képeket a neten találtam, kinyomtattam őket és kiragasztottuk a fiúk ágya mellé.
 
Varázslatos milyen fantáziájuk van a gyerekeknek!! És hogy mennyire bele tudnak merülni egy ilyen világba...


Arról nem is beszélve, hogy ez egy olyan közös kis világunk, ami csak a miénk, csak mi értjük, összeköt minket (Bár most némi nyilvánosságot kapott a dolog, úgyhogy ha valamelyikőtök összefut Bencével vagy Gergővel, kérlek ne kérdezzetek rá, hogy van a Koboldunk...:)

Az a jó az ilyen mesélésben, hogy bármikor elő tudjuk venni. Van, hogy lefekvés előtt, már a sötét szobában összebújva sutyorgunk róla, de ha épp egy dugóban ülünk az autóban vagy valami hivatalos helyen, orvosnál, stb. várakozni kell, akkor is jó előhúzni egy-egy fejezetet. Vagy ha nyűgösek, összevesztek, megütötték magukat- ilyenkor meg jó elterelő hadművelet lehet.

Arról nem is beszélve, hogy sok információt megtud ám az ember a gyerekéről az ilyen mesélések alatt.
Például a Varázsló egszer teljesítette a Kobold egy tetszőleges kívánságát, és persze kapva kaptam az alkalmon, hogy megkérdezzem a gyerekeimet, ők mit kívánnának.
Vagy egy másik példa: egyszer egy olyan távcsövet kapott a Kobold, amibe ha belenéz bárhova el tud jutni, én pedig megkérdeztem a fiúkat, ők hova mennének. (Bencének édes volt a válasza: "Etiópiába, mert látni szeretném, hogy milyen az egész világ" :).

Szóval arra biztatlak benneteket, éljetek a fantázia lehetőségével!
Írjatok ti is mesét, egy sajátot, ami csak a tiétek. Nem kerül semmibe, de még egy kapocs, ami összeköti a családot!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...