2011. november 2., szerda

Autós kincskereső, avagy hogyan kössünk le egy fiút órákra az autóban

A sors úgy hozta, hogy ha a fiúk az egyik nagyijukat meg akarják látogatni, akkor röpke 240 km-t kell utaznunk. Még szerencse, hogy Nyíregyházáig végig autópálya vezet, de ez akkor is min. 2 órás utazást jelent. Na, aki utazott már óvodás korúakkal, az tudja, hogy ez igencsak próbára tudja tenni az ember idegeit. Persze, a gyerekeknek sem lehet könnyű ilyen sokat egy helyben ülni, mikor szaladgálni, ugrálni, bukfencezni, falra mászni mennyivel izgalmasabb!?!

Egy szó, mint száz, ki kellett találnom, hogyan tudunk úgy ennyit autókázni, hogy az mindenkinek jó legyen.
Az első verzió ez volt:


Na jó, vicceltem :) Bár szerintem a fiúk tuti ki akarnák próbálni...

Szóval miután a kincskeresés játék nagyon bejött nekünk (a Fittkiden már sokat írtam róla, el lehet olvasni itt, itt meg itt), kitaláltam, hogy csinálok egy autós kincskeresőt is.

Kinyomtattam ezt a kincskeresős dokumentumot, lamináltam, a vonalak mentén szétvágtam, kilyukasztottam majd felfűztem.


Az autóban aztán mindkét fiú kapott egy-egy csomagot hozzá letörölhető (!) filcet, úgyhogy mi Joe-val nyugodtan tudtunk beszélgetni, csak néha "zavart meg" minket egy-egy "Nézd, Gergő, ott egy Ivecooooo!" felkiáltás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...