2011. szeptember 10., szombat

Generációk

Hiszem azt, hogy vannak dolgok, amit a gyerekek csak az apjuktól tudnak megtanulni. Bármennyire is szeretem a gyerekeimet és bármilyen sokat is vagyok velük, nem tudok nekik mindent megadni. A férfi energiákat csak Apától tudják megkapni.


Ez ugyanúgy igaz a nagyszülőkre is: valószínűleg én soha nem fogom tudni olyan türelemmel olvasni a meséket vagy játszani velük az egyik társast a másik után, mint a nagyszülők (esetleg majd ha én is nagyi leszek :). Persze sok dolgot nem úgy tesznek a mamák, papák, ahogy azt én tenném, de ezért soha nem szólok nekik. Sokkal fontosabb az, hogy boldog, kiegyensúlyozott, stresszmentes nagyszülő-unoka kapcsolat alakuljon ki köztük, minthgy az én elképzeléseim szerintire szabjam a viszonyukat. A köztük áramló szeretet és energia sokkal fontosabb, mint az, hogy a nagyszülői házban lehett ebéd előtt csokit enni. Attól a plusz csokitól nem lesz semmi bajuk, viszont az az élménycsomag, amit a nagyszülőktől kapnak egy életre velük lesz.
Hálát adok a sorsnak, hogy a fiúkat három igen aktív és szerető nagyszülő veszi körül. Bár az nagy fájdalom, hogy az egyik nagypapájukat nem ismerhetik, hiszem azt, hogy ha ebben a dimenzióban, itt a földi életben nem is találkoztak, valahol máshol már voltak együtt és kaptak tőle útravalót.


Az pedig hab a tortán, hogy Bence még négy, Gergő és Dávid pedig kettő dédit ismerhet. Ráadásul szerencsére még olyan egészségi állapotban vannak, hogy rendes, beszélgetős kapcsolatot tudnak kialakítani egymással. Remélem, a fiúk még emlékezni fognak rájuk, de ha más nem, érzések, illatok, emlékképek biztosan elraktározódnak bennük.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...