2011. augusztus 31., szerda

Dávid és Góliát

Gergő a címben említett párost úgy hívja, hogy Dávid és Gólia, mert azt hiszi, az óriás harcos tárgyesetben van. Erről sehogy sem tudom lebeszélni...


2011. augusztus 30., kedd

Szilvás cobbler

Egy régi fényképet kerestem, amit persze nem találtam meg (Murphy), viszont közben erre akadtam :)




Na erre gondoltam ebben a bejegyzésben, amikor arról írtam, hogy korán el lehet kezdeni bevezetni a gyerekeket a konyhaművészetbe. Bence itt 2 éves...

A kép örömére pedig megosztom az egyik kedvenc őszi süti receptünket, a szilvás cobbler-t.

Hozzávalók:
  • 75 dkg szilva
  • 6 dkg kristálycukor
a tésztához:
  • 18,5 dkg liszt (angolszász mértékegység átszámítva, azért ilyen vicces a mennyiség)
  • 1 tk sütőpor
  • 6 dkg kristálycukor
  • 12,5 dkg nem sós vaj felkockázva
  • 1 tojás
  • 1,25 dl tej
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szilvákat 1 evőkanál vízzel és a cukorral lábasba tesszük. Lassú tűzön 5 percig főzzük, amíg a cukor teljesen feloldódik, a gyümölcs pedig kicsit megpuhul. A megfőtt gyümölcsöt egy vékonyan kivajazott tűzálló tálba tesszük.
A lisztet a sütőporral egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, jól összekeverjük. Belemorzsoljuk a vajat, és az ujjunkkal morzsásra dolgozzuk a tésztát. Simára keverjük a tejet és a tojást. A tésztához keverjük.
A tésztát egy evőkanállal a gyümölcsre kanalazzuk. 30-40 percig sütjük, amíg a tészta teteje aranybarnára pirul és teljesen átsül. Igény szerint porcukorral meghintva tálaljuk.

Tudod Anya, fáztak az autók...

Bence még három éves volt, egyszer túl nagy csönd volt a lakásban. A hálószobában találtam rá, ahol is az összes kisautóját betakarta egy-egy popsitörlővel, és mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt miért is csinálta, azt felelte "Tudod, Anya, fáztak az autók..."


2011. augusztus 29., hétfő

Apropó, szökőkút...

Bence azt akarta mondani, hogy folyóírással írt, amiből az lett, hogy "Anya, szökőkúttal írtam"!

2011. augusztus 27., szombat

A kevesebb néha több

Egy röpke lista arrló, milyen előnyei vannak, ha kevés játék van otthon:
  1. Szerintem minden szülő tisztában van azzal, hogy a gyereke mekkora rendetlenséget tud csapni otthon. Na, nálunk a fiúk nagyot. NAGYON NAGYOT! Logikus, ha kevesebb játékuk van, kevesebbet tudnak szétpakolni. Ez nem csak a szülő szépérzékének tesz jót, de a gyereknek is kevesebbet kell este/játék után elpakolnia. (Én legalábbis ragaszkodom hozzá, hogy ők pakoljanak el maguk után, na jó legfeljebb együtt). Kevesebb pakolás, kevesebb nyafi!
  2. Ha nincsen meg minden elképzlehető játékuk, az azt jelenti, hogy többet kell használni a fantáziájukat. Ha épp indiánsátrat szeretnének, építsük meg együtt pokrócokból, ha orvososat akarnak játszani, használjunk ceruzát injekcióstűnek, papírt ragtapsznak vagy egy hajkefét sztetoszkópnak, vagy ha főzőcskéset játszanának...mondjuk akkor én odaadom nekik az igazi (műanyag! :) ) konyhai eszközöket. Mindenestre biztos vagyok benne, hogy csak fejleszti a fantáziavilágot, ha "fel kell találni a tárgyakat". Ugye értitek, mire gondolok?
  3. A fentiekből következik, hogy sok új módszert lehet megismertetni a gyerekekkel ahhoz, hogy játékot hozzanak létre. Lehet: só-liszt gyurmázni, barkácsolni, tépni-vágni-ragasztani, kötözni, agyagozni, stb. Arról nem is beszélve, hogy mivel a gyerek választja ki az alkotói módszert, a probléma-megoldási képességét is csiszolgatja.
  4. Észrevettem, ha túl sok játékkal játszanak a fiúk, nem tudnak rendesen belemélyedni a játékba. Kezébe vesz egyet, és máris eldobja (...grrr..így lesz az, hogy lépni sem lehet a lakásban), mert meglát egy másikat, amit meg akar nézni, de azt is rögtön ledobja egy újabb kedvéért. Ha kevés játék van elöl, sokkal hosszabban, elmélyültebben tud vele játszani, minőségi időt tud vele tölteni. Egyszerű a képlet: inkább kevesebb minőségi játéka legyen, mint rengeteg bóvli, ami szétesik-széttörik-úgyis eldobja.
  5. Logikus: ha kevesebb terméket veszünk az üzletekben, azzal, ha csak egy picikét is, de ki tudunk lépni a fogyasztói társadalom sodrásából (sorry, ez az én vesszőparipám)
  6. Kevesebb vásárolt játék = kevesebb legyártandó termék = környezetbarátabb életmód.
  7. Kevesebb pénzt költünk - nem utolsó szempont!
  8. Ha nincs meg mindenük, de vágynak egy-egy bizonyos játékra, akkor öröm tud lenni, ha azt a dolgot felfedezik valamelyik kis barátjuknál vagy egy játszóházban! Öröm olyankor nézni az arcukat! Apropó, öröm. Szerintem sok szülő beleesik abba a hibába (régen persze én is), hogy pusztán jó szándékból, mert szereti látni az örömöt a gyerek arcán, megveszi neki ezt-azt a játékot. Na, persze akkor tényleg sugárzik a gyerek képe, de ez múlandó. Ellenben ha minőségi időt töltünk vele, ha leülünk játszani hozzá és csak rá figyelünk, ugyanolyan öröm sugározhat az arcáról, ezt az örömöt viszont elraktározza a kis lelke, és ebből fog a későbbiekben táplálkozni! Én nem megvenni akarom neki az örömöt, hanem magamból adni.
És hogy mi a megoldás, ha már eláraszt a sok játék? Persze lehet pl. karácsonykor szeretetcsomagként eladományozni a rászorulóknak (ez nálunk nem túl sikeres, meglehetősen ragaszkodnak minden aprósághoz), de ami nálunk (is) jól bevált: a játékaik kb. egyharmadát mindig elpakolom egy jól zárható szekrénybe, és egy jópár hónap múlva, amikor nem látják előszedem, és kicserélem a másik egyharmad játékra. Nagy ilyenkor az öröm, hogy a régen elfeledettnek hitt játékok előkerülnek, és fel sem tűnik, hogy egy-két maci vagy autó meg épp nincs sehol. Vetésforgó.

És még egy tipp: mi a gyerekekkel szinte soha nem nézünk tévét (csak DVD-t), így kimarad az a rengeteg reklám, ami újabb és újabb játék vásárlására ösztönzi a gyerekeket. Hál'isten így nincs nyafi a boltban, ha Pókembert, transzformerszt, vagy a legújabb Disney rajzfilm figurát meglátják.

Persze nálunk sem működik minden a fentiekben leírt lista szerint. Szerintem még mindig messze több játékuk van, mint amennyire szükségük lenne. Édes istenem, ha csak az autós dobozukra gondolok... Mentségemre legyen mondva, nagyon sok játékot nem mi veszünk nekik, hanem ajándékba kapják. Mindenestre legalább megvan a követendő irányvonal!

2011. augusztus 26., péntek

A nyár slágere - sütés nélküli túrótorta

Minden kétséget kizáróan a nyár legfinomabb sütije a családunkban.

Hozzávalók:
  • 50 dkg túró
  • 16 dkg cukor
  • 10 dkg vaj
  • 2 db vaníliás cukor
  • 1 zacskó zselatin por
  • 4 dl tej
  • egy csipet só
  • babapiskóta
  • gyümölcs
Elkészítés:
1. A cukrot, a vaníliás cukrot, a túrót és a vajat habosra keverem.
2. 2 dl hideg tejben elkeverem a zselatinport majd 2 dl meleg tejet öntök hozzá.
Ezt a kettőt összekeverem.
Egy tálat kibélelek folpack fóliával, és jó sok gyümölcsöt öntök bele (ami idény szerint van: cseresznye, barack, szőlő, stb.). Ráöntöm a túrós keveréket, majd a tetejére apróra töredezett babapiskótát teszek.
Hűtőbe vele egy éjszakára. Másnap tálra borítom az egészet és úgy szelhető, mint bármelyik torta. Következő nap pedig készítettük az újabb adagot, mert a fiúk (...khm..na jó én is) seperc alatt elpusztítottuk.

Bár ez a kép nem ennek a sütinek a készítésénél készült, olyan bájos, hogy muszáj beraknom :)


2011. augusztus 25., csütörtök

Caffé Latte


Én: Gergő, mit játszol?
Gergő: Apa vagyok. Kávézok és a kedvenc újságomat olvasom.

Tündérem, eljátsza a vágyainkat: azt hiszem a gyerekek születése előtt láttam Joe-t utoljára kávézni egy újsággal a kezében. Azóta vagy dolgozik vagy autókat tologat a gyerekszobában :)

Segítség! Makacs a gyerekem!

Amióta Bence öt éves lett egyre elszaporodtak az összezörrenések közöttünk. Nem vészesen sok, de engem eléggé megviseltek. Olyan makacs bír(t) lenni, hogy a fehérről addig állította, hogy fekete, amíg a sírástól kifulladt. Én meg persze állítottam a fehérről, hogy fehér, szép szóval, kiabálással, logikával, mesével, stb. mégsem jutottunk közös nevezőre.
Az egyik ilyen konflktusos napunk után leültem és elgondolkoztam, hogy hogyan kell kezelnem ezt a helyzetet, mert jó hogy most még csak arról van szó, hogy milyen ruhában megyünk oviba, na de mi lesz itt később, tinédzserkorban?! Tudtam, hogy most kell kifejlesztenem egy módszert, ami megoldást hoz.
Első körben végiggondoltam, megfigyeltem magamat, a reakcióimat, aztán Bencét és az ő reakcióit.
Persze Bencét könnyebb volt elemeznem: a végsőkig állítja, hiszi, hogy neki van igaza, nem képes fejet hajtani a másik előtt, nem tudja elismerni, hogy nem neki van igaza. (Mint a száraz fa ága, inkább eltörik, mint meghajlik). Nem tudja felvállalni, hogy alulmaradt. Tudom, látom a szemén, hogy a határokat próbálgatja. Az övét és az enyémet is.
Magamat megfigyelnem már nehezebb volt, de bizony rá kellett jönnöm hogy, én is ugyanilyen vagyok: azt gondolom (kimondva, kimondatlanul), hogy én jobban tudom. (Akkor meg hogy várjam el a gyerektől, hogy ő ne így viselkedjen?!) Csakhogy én felnőtt vagyok, már szocializálódtam, azaz véka alá tudom rejteni a véleményemet, ha kell. Pedig jó lenne ezen változtatnom, és nem csak a saját személyiségfejlődésem miatt, hanem azért is, mert a mostani viselkedésemmel mintát égetek a gyerekeimbe (az aktív Bence és a passzívan figyelő Gergő és Dávid elméjébe is!)

Oké, eddig megvagyunk, megtaláltam a hiba forrását, de hogyan tovább? (és nagyon fontos, hogy mindkét részről!)

Azt már tudom, hogy nem szabad annak lennie a megoldásnak, hogy kiabálok vele. Nem akarom, hogy a probléma-megoldási mintája az agresszió legyen. Ne azt tanulja meg, hogy agresszióval elérhető a cél. Na persze nehéz kordában tartani az érzelmeimet, amikor felhúz valamivel!
Akkor a megoldás:
  1. Opciókat adok (pl. "Csokit nem ehetsz ebéd előtt, de ebéd után eldöntheted, hogy csokit vagy fagyit kérsz")
  2. Nem várom el, hogy azt mondja igazam van. Tudom, hogy ez (még) nehezére esik. Olyan helyzetet teremtek, hogy ne kelljen kimondania, de reagálhasson pozitívan anélkül, hogy meg kelljen hajolnia előttem. (Tudom, hogy a csokis példánl azt mondaná, hogy "De nekem akkor is MOST KELL A CSOKI!! de ha nem kap, ebéd után akkor is választhat, és nem várom el, hogy azt mondja, "Rendben, legyen, ahogy te akarod")
  3. Nem megyek bele a konfliktus-spirálba. Nem engedek teret, hogy felhúzzuk egymást. Redukálom az ütközési felületet. egyszer, nyugodtan elmondom, én hogy gondolom, mit szeretnék, mi a véleményem, aztán nem reagálok többet a "támadásokra". (Hiába hajtogatja, hogy az ebéd előtt kell neki a csoki, nem reagálok, mintha nem is hallanám).
  4. Hagyok neki időt. Tudom, hogy egy idő után (főleg, ha nincs reakció a nyafira) úgyis elpárolog a makacssága, mint a felnőtt ember dühe is. Nem szabad szítanom a tüzet, hagynom kell, hogy utánpótlás híján elpárologjon a konoksága. És azt sem várhatom el tőle, hogy ez egycsapásra megtörténjen. Hagyok időt neki.
Lehet, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, de nekem óriási sikerélmány volt, hogy a következő ilyen helyzetben nem a szokásos veszekedésbe torkollt a nézeteltérés, hanem pozitívan oldottuk meg. Így:

Ma reggel Bencével sakkoztunk egyet az újonan kapott sakk készletével, aztán indultunk volna a boltba. Mondtam Bencének, hogy vegyen fel egy nadrágot, erre megjelent egy vastag, hosszú melegítőben. Mondtam neki, hogy 38 fokban rövidnadrágba jöjjön. Ekkor láttam a szemén, hogy bekattant valami és határozottan, szinte kihívóan nézett a szemembe, és azt mondta "De ebben jövök, mert én ezt akarom!" Odavittem a szekrényhez, kértem, válasszon egy rövidnadrágot. Persze nem tette meg. Kivettem én egyet és elkezdtem levenni róla a hosszút és ráadni a rövidet. Közben pedig kedvesen, higgadtan és érdekfeszítően elkezdtem neki arról mesélni, hogy a sakkot az ősi Kínában találták ki nagyon-nagyon régen és a császárok játszották, mert a sakk egy nagyon különleges játék volt... Észre sem vette és a megmakacsolásba fektetett energiája a "mese" hallgatása közben elpárolgott, miközben csak rákerült a rövidnadrág. Nem hoztam olyan helyzetbe, hogy meg kelljen hátrálnia és vereséget érezzen, nem dörgöltem az orra alá, hogy látod-látod nekem lett igazam, nem gerjesztettem negatív energiát sem benne, sem magamban sem köztünk, és úgy tudtunk elindulni, hogy vidáman beszélgettünk a kánikulában.

Ez persze rengeteg energiát igényel tőlem!! Sokkal egyszerűbb autokrata módszerekkel ráadni a nadrágot "Fiam, ez így van és kész, mert én azt mondom!", de akkor mit tanulna?! Hiszem,hogy megéri a befektetett energia!! Inkább az elején szedjem össze egy kicsit az erőmet (ami hangsúlyozom néha nagyon nehezemre esik), mint utána dupla-tripla annyi energiát fektetni a megmakacsolt gyerek megszelídítésébe!

Na persze, ez nálunk úgy tűnik, működik. Ami nem jelenti azt, hogy akár a többi fiammal, akár egy más családban, más szülő-gyerek viszonnyal is ugyanígy működne. Hát igen, én kos csillagjegyű vagyok, Bence is, Gergő is...szerencsére Dávid nem :)

2011. augusztus 23., kedd

Hábitia

Gergő: Anya, az Asterix-ben azt mondták a vikingek, hogy az Asterix meg az Obelix gall.
Én: Igen, azért gallok mert Galliában születtek. Mint te is, magyar vagy mert Magyarországon születtél.
Gergő: De hiszen én Hábit vagyok, akkor Hábitiában születtem?!
Bence: Én meg Benciában, Dávid Dávidiában, anya Anyiában....
(és ez így ment kb. 20 percen keresztül, amíg az összes ismerőst el nem mondták)


2011. augusztus 21., vasárnap

Kreatív rajzolás

Imádom ezt a játékot - és a fiúk is! Én azért mert komolyan megdolgoztatja a jobb agyféltekémet, a fiúk meg... hát azt hiszem a képek magukért beszélnek :)

Teljesen egyszerű: különböző formákat kivágok egy darab papírból, aztán Bencének vagy Gergőnek rajzolnia kell valamit belőle. Mármint a lyukas papírból. Aztán cserélünk: ők vágnak, én rajzolok.

Őszintén szólva nem tudom melyikünknek nehezebb a dolga: nekik az ollót forgatni, vagy nekem kitalálni valami értelmes képet az ő alkotásaikból.
Ja, mert nekik könnyű rajzolni, ők csak előveszik a gyerek-fantáziájukat...:)

például:

Ez meg két közlekedési tábla (talán egy hegy közepén kitéve??)


És az alkotás folyamata:




Lelkesedés kézzel-lábbal:



2011. augusztus 20., szombat

Logikus, nem?

Bence lerajzolta Piroskát, a nagymamát, a farkast és... a farkas nagymamáját :)


2011. augusztus 19., péntek

Ki a szép?

A minap azon gondolkodtam, mennyire tódul ránk mindenhonnan, hogy legyél szép és fiatal és tökéletes, mert akkor leszel boldog. Bármilyen reklámot lát az ember szép férfiak és nők vannak benne, természetesen szép gyerekekkel szép otthonokban. Én nem igazán nézek tévét, de a tökéletesség illúziója mindenhol utoléri az embert: az utcán, a boltban, az újságosstandokon. Mindannyian tudjuk, hogy ez csak illúzió: jó fotó(s) és Photoshop kérdése, mégis beleeszi a kisagyunkba magát a gondolat, hogy én nem vagyok olyan szép, mint azok...

Pár nap múlva tettem-vettem, bementem a gyerekszobába, rámnézett Bence azokkal a gyönyörű, tiszta, ártatlan óriás szemeivel és azt mondta "De szép vagy, anya!". És akkor összeállt a kép!

Nem számít, hogy nem olyan a mellem, mint húsz évesen, hogy nem olyan makulátlan a bőröm, mint a testápoló reklámokban szereplő nőknek és az sem számít, hogy idővel ez egyre kevésbé lesz így. Mert annak, aki a legfontosabb a számomra, itt és most én vagyok a legszebb nő! És nem azért, mert olyan vagyok, ami a mai világ szépségidáljához hasonlít (feltételezem ha a reneszánszban élnék ilyen testtel, akkor is ezt mondaná a kisfiam), hanem azért, mert én én vagyok! Mert ő még látja a Szeretetet. Mert ő a Szeretetet látja rajtam.

És mindez hatványozva, lévén három fiam van! És Joe-ról akkor még nem is beszéltem...:)








Így készül a csokkis muffin

Hozzávalók:
  • két lelkes, pizsamás gyerek :)
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg cukor
  • fél csomag sütőpor
  • 5 dkg kakaópor
  • 5 dkg tört étcsokoládé
  • ízlés szerint mazsola (mi tettünk bele egy fél csészényit)
  • 2 tojás
  • 15 dkg vaj
  • 3 evőkanál baracklekvár
  • a végén pici tej (hogy jól keverhető állagú legyen)
A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük.


A nedves hozzávalókat egy másik tálban összekeverjük.


A kettőt összeöntjők, elkeverjük és a muffinformákba kanalazzuk.


120 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.
Jó étvágyat!

2011. augusztus 18., csütörtök

Sokat játsszunk! - Sokat játszunk...


To My Grown-up Son
 
"My hands were busy through the day
I didn't have much time to play
The little games you asked me to.
I didn't have much time for you.

"I'd wash your clothes, I'd sew and cook,
But when you'd bring your picture book
And ask me, please, to share your fun,
I'd say, 'A little later, son.'

"I'd tuck you in all safe at night,
And hear your prayers, turn out the light,
Then tiptoe softly to the door.
I wish I'd stayed a minute more.

"For life is short, and years rush past,
A little boy grows up so fast.
No longer is he at your side.
His precious secrets to confide.

"The picture books are put away,
There are no children's games to play,
No good night kiss, no prayers to hear.
That all belongs to yesteryear.

"My hands once busy, now lie still
The days are long and hard to fill.
I wish I might go back and do
The little things you asked me to."

Author unknown



2011. augusztus 17., szerda

Jég + kalapács

Tegnap bepakoltam pár műanyag játékot egy tálba, felöntöttem vízzel és beraktam a fagyasztóba.
Ma elővettem, kiborítottam és odaadtam a fiúknak egy-egy kalapács kíséretében.
Hát ez lett belőle:








(Elég későn kaptam észbe, hogy fényképeznem kéne, így a jégből nem sok látszik, de a lelkesedés sokáig megvolt :) )
Az ötltetet a Fittkidről vettem, itt olvasható.

2011. augusztus 16., kedd

Történelemóra egy ötévessel

Ez az Asterix dolog nagyon bejött a fiúknak. Nem elég, hogy éjjel-nappal ezt a dvd-t néznék, rengeteg kérdés fel is vetődik vele kapcsolatban. Ma például annyi mindent kérdezgetett Bence a rómaiakról, hogy elővettem egy történelmi atlaszt, befészkeltük magunkat a fotelba, és megmutattam nekik a Római Birodalmat. Aztán meséltem Julius Ceasar-ról, Romulusról és Remus-ról, megkerestük Galliát, és ahogy lapozgattunk előjött Nagy Sándor birodalma, a frankok, a gótok, stb. Nagyon édesek voltak, tátott szájjal figyeltek ahogy mesélek (csak ezt ne irtaná ki belőlük az iskola!) majd Bence a következő roppant fontos és érdekes kérdéseket tette fel:
  • Miért akartak ilyen nagy birodalmat a rómaiak?
  • Nem fértek el egy országban?
  • És ilyen sokan mind meg tudtak születni? Hogy lett valaki római? Megszületett és Rómába ment?
  • Hogy halt meg Ceasar?
  • Tudta, hogy a poharában méreg volt?
  • És miért akart mindenki császár meg király lenni?
  • Asterix-en és Obelixen kívül harcolt valaki azért, hogy megvédje a faluját és nem azért, hogy császár legyen? :)
És igen, mindenre válaszoltam, mindenre az igazat - persze egy ötéves gyerek szintjén. Mert hiszek abban, hogy a gyerekeknek MINDENT el lehet magyarázni, nem kell az a duma, hogy "Majd ha nagy leszel megérted". Bizony, nálunk a kistesó születése miatt még az is tiszta számukra, hogyan lesz a kisbaba...


A háztartás és a gyerekek

Hát igen, a háztartási teendők elvégzése és a kisgyerekek összehangolása elég embert próbáló feladat. Én ezt úgy oldom meg, hogy már teljesen kicsi kortól kezdve bevonom/bevontam a fiúkat az itthoni munkákba. (Mondjuk számomra a sütés-főzés egy kreatív alkotói folyamat és nem kötelezően elvégzendő feladat.)
Amíg tényleg nagyon kicsik voltak, addig csak játszottak mellettem a konyhában, míg én főztem (azért azt hozzátenném, hogy az alsó szekrényekbe mindig nem törékeny dolgokat pakoltam, hogy ha kedvük tartja, játszhassanak velük - na mondanom sem kell, úgy tartotta kedvük...)
Aztán, ahogy nagyobbak lettek, fokozatosan teret engedtem nekik abban, amit én is csináltam. Ha jól emlékszem, olyan kétévesen már velem főztek a kislétrán állva. Megpróbáltam minél inkább valóban olyan munkát adni nekik, mint az enyém, hogy partnernek érezzék magukat.

Igen, engedem őket mosogatni, még ha utána át is kell öltözniük:

Igen, adok a kezükbe igazi kést (bár nem a hegyeset, csak a kenőt), hogy megtanulják, hogyan kell vele bánni. Pl. főtt krumplit istenien lehet vele vagdosni.

 Igen, együtt szoktunk sütni, 


és igen, hagyom őket nyalakodni:



Igen, hagyom, hogy porszívózzanak, még ha utánporszívózásra is van szükség.


Amikor vasalok, akkor pedig az utazó kis vasalóval vasalnak mellettem az ágyon (persze mondanom sem kell, az nincs bedugva.).

 Annak, hogy hagyom őket maszatolni, pedig lehet, hogy ez dupla munkát jelent nekem, két oka van:
  1. Túl drága a szabad időm ahhoz, hogy akkor foglalkozzam a háztartással, amikor ők alszanak vagy épp jól eljátszanak egyedül. Bár én azon "szerencsések" közé tartozom, akinek a gyerekei már régen leszoktak a délutáni szunyókálásról, ergo csak éjjel dolgozhatnék, na azt meg neeem...
  2. Másrészt pedig hiszek abban, hogyha most visszautasítom őket, mikor odajönnek hozzám, hogy főzzünk együtt, akkor kiskamaszként hogyan várnám el tőlük, hogy segítsenek a konyhában, takarításban, stb?! Legyen természetes számukra, hogy a ház körül mindig is segédkeztek.
Tudom, ez most nagyon fárasztó, hogy amit én most fél óra alatt elintéznék, az velük együtt egy kétórás program, de én ezt hosszútávú befektetésnek tartom. Arról nem is beszélve, hogy fiaim vannak, és nem szeretném, ha a szülői házból kikerülve majd egy másik nőre kelljen hagyakozniuk, ha enni vagy tiszta ruhát fölvenni akarnak.

2011. augusztus 14., vasárnap

Bence és a bicikli

Bence ma megtanult két keréken biciklizni! Hurrá!!! Nagyon ügyes volt, kb. három kör rásegítés és néhány esés után már teljesen magabiztosan kerekezett. A nagy gyakorlásban persze jól kiizzadt, úgyhogy megivott egy jó nagy pohár vizet. Visszaült a nyeregbe, rámnéz, majd megszólal: Anya, én most ittam és vezetek! Szabad??

2011. augusztus 12., péntek

Játékgyűjtemény

Meggyőződésem, hogy a fogyasztói társadalom nem jó. Ne a fogyasztástól, a vásárlástól várjuk az örömhormonok termelődését! Tudom, hogy elcsépelt (?), de a boldogságot önmagunkban kell megtalálni, a belső értékekben, hogy együtt vagyunk másokkal, figyelünk és segítünk egymásnak. Szóval mindenféle olyan dologtól, amiért nem kell pénzzel fizetni.



Abban is hiszek, hogy ezt a szemléletet már nagyon kicsi kortól kezdve el lehet ültetni a gyerekeimben. Szeretném, ha a körülményektől függetlenül találnák meg a boldoságot vagy legalábbis az affelé vezető utat. Ennek pedig a legjobb módja, ha megmutatom nekik, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és jókat játszunk, nem kell drága játékokat venni.
Nem kell vásárolni semmit! Inkább alkossunk mi, vagy használjuk a szürkeállományunkat ill.a  képzelőerőnket. Az ilyen játékokat gyűjtöttem most egy csokorba:

Agymozgató játékok:
  • fekete-fehér-igen-nem
  • barchoba
  • mit visz a kishajó?
  • szólánc
  • repül a, repül a...
  • amőba
  • torpedó
  • ország-város

Testmozgató játékok:
  • ugrálókötelezés
  • ugróiskola
  • fogócska - és végtelen számú variációja
  • bujócska
  • lufizás (pl. röplabdázáshoz)
  • gumizás
  • szobor
  • mókusok-mókusok ki a házból
  • tánc az újságpapíron
  • célbadobás
  • gombfoci


Játékok a Fittkid-ről:
(A teljesség igénye nélkül, további játékok a Fittkid-en.)


Aztán persze van egy csomó olyan játék is, amit meg lehet vásárolni, de otthon s.k. el is lehet készíteni. Ezeknél az a jó, hogy maga a készítés is jó buli a gyerekeknek, átérzik az alkotás örömét, ill. nem utolsó sorban pénztárcakímélő is:

    Az internet tele van ehhez hasonló szuper dolgokkal, de persze a könyvjelzőim közt most nem találom a többit :( Na mindegy, majd töltök még fel linkeket, ahogy rájuk találok.



    Ja, és még egy megjegyzés: nem vagyok bigott! Tudom, hogy a vásárolt játékok is jók, egy-egy kirakóval, legoval vagy társasjátékkal ugyanolyan jól lehet játszani, mint a fentiekkel. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy egy Puccini opera gyönyörű, mély érzelmeket megmozgató, de amikor Rúzsa Magdi egy szál zongorakísérettel énekel, attól ugyanúgy tud borsózni a hátam!


    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...