2011. július 28., csütörtök

Borús napok

A címben szereplő derűs hétköznapokkal szemben, most a borús napokról írnék egy pár sort. Mert ilyen is van nálunk, mint gondolom minden családban. Igen, van olyan, hogy egy öttagú családban valaki bal lábbal kel föl, semmi nem jó, morcos, hagyják békén. (Tipikus tinédzser magatartás...) Ha ez egy felnőttnél jön ki, ő megpróbál disztingválni, és nem a gyerekein levezeti a feszültséget. Ha viszont valamelyik gyerek nyűgös, na akkor ezt még megtetőzi azzal, hogy piszkálja, lökdősi, nyaggatja a tesóit, ill. mindenen sír vagy nyafizik.
Namármost, szülő legyen a talpán, aki ezt villámhárítani tudja. Mert persze van az embernek türelme, meg tudja, hogy nem direkt ilyen a gyerek, de amikor már az összes Vekerdy, Ranschburg és alternatív módszer csődöt mond a gyerek megszelídítésére, és több órája folyik már a játszma na, akkor...




Na, akkor mit lehet tenni?!
Nem tudom.
Szerintem nincs rá csodamódszer. Azt tudom, hogy nálunk az jön be, hogy:
  1. várom az estét, mert tudom, hogy kialusszák a nyűgösséget, és másnapra kutya bajuk (teszem hozzá ezzel én magam is így vagyok)
  2. nagyon fontosnak tartom, hogy este, amikor már vége az esti mesének összegezzem neki(k), hogy én hogy éreztem magam, és elmondjam, hogy nem jó morcosnak lenni, én nevetni akarok velük, vidámkodni, játszani és nem állandóan rájuk szólni. (nem tudom, hogy egy három vagy öt éves gyerek mennyire érti az olyan szavakat, hogy megbántódás vagy lelkiismeretfurdalás, de ami fontos az az, hogy érezze a szavak mögötti őszinte érzelmeket). Aztán még azt is hozzáteszem, hogy másnap mindketten próbáljunk meg figyelni rá, hogy jobb napunk legyen.
  3. én pedig törekszem rá, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, amiért rosszul reagáltam bizonyos helyzetekre a nap folyamán (abban a pillanatban tökéletesen tisztában voltam vele, hogy na, ezt most nem kellett volna mondani, vagy legalábbis nem így). Hiszen a szülő is ember, gyarlóságokkal, hibákkal együtt. Nem tökéletes szülő akarok lenni, csak elég jó (Bettelheim után szabadon :). Szerintem ha őszinték az érzelmeink, azt a gyerekek mindig el tudják fogadni, és megtanulják, hogy nem az a baj, ha az embernek rossz kedve van, ez bármikor és bárkivel (anyával is!) megtörténhet, csak tudni kell kezelni.
A nagy számok törvénye alapján pedig másnap általában teljesen kiegyensúlyozott, derűs napunk van. Csak talán egy kis EQ-val  több van bennünk - a gyerekben is, és a szülőben is. Mert egymástól tanulunk...

1 megjegyzés:

  1. És igen!! Jelentem, a nagy számok törvénye működött: teljesen kiegyensúlyozott napunk volt:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...