2011. július 30., szombat

Egy kis nosztalgia, milyen is a napsütéses nyár :)

és egy nagy igazság:
"Az ember értékét végső fokon nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretet behunyt szemmel is érezhető jelenléte." Müller Péter

2011. július 29., péntek

Gyerekszáj

Barchobázunk Bencével:

B: élőlény?
én: igen
B: állat?
én: igen
B: tojásból születik?
én: nem
B: akkor anyukából születik?
én: :))

2011. július 28., csütörtök

Borús napok

A címben szereplő derűs hétköznapokkal szemben, most a borús napokról írnék egy pár sort. Mert ilyen is van nálunk, mint gondolom minden családban. Igen, van olyan, hogy egy öttagú családban valaki bal lábbal kel föl, semmi nem jó, morcos, hagyják békén. (Tipikus tinédzser magatartás...) Ha ez egy felnőttnél jön ki, ő megpróbál disztingválni, és nem a gyerekein levezeti a feszültséget. Ha viszont valamelyik gyerek nyűgös, na akkor ezt még megtetőzi azzal, hogy piszkálja, lökdősi, nyaggatja a tesóit, ill. mindenen sír vagy nyafizik.
Namármost, szülő legyen a talpán, aki ezt villámhárítani tudja. Mert persze van az embernek türelme, meg tudja, hogy nem direkt ilyen a gyerek, de amikor már az összes Vekerdy, Ranschburg és alternatív módszer csődöt mond a gyerek megszelídítésére, és több órája folyik már a játszma na, akkor...




Na, akkor mit lehet tenni?!
Nem tudom.
Szerintem nincs rá csodamódszer. Azt tudom, hogy nálunk az jön be, hogy:
  1. várom az estét, mert tudom, hogy kialusszák a nyűgösséget, és másnapra kutya bajuk (teszem hozzá ezzel én magam is így vagyok)
  2. nagyon fontosnak tartom, hogy este, amikor már vége az esti mesének összegezzem neki(k), hogy én hogy éreztem magam, és elmondjam, hogy nem jó morcosnak lenni, én nevetni akarok velük, vidámkodni, játszani és nem állandóan rájuk szólni. (nem tudom, hogy egy három vagy öt éves gyerek mennyire érti az olyan szavakat, hogy megbántódás vagy lelkiismeretfurdalás, de ami fontos az az, hogy érezze a szavak mögötti őszinte érzelmeket). Aztán még azt is hozzáteszem, hogy másnap mindketten próbáljunk meg figyelni rá, hogy jobb napunk legyen.
  3. én pedig törekszem rá, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, amiért rosszul reagáltam bizonyos helyzetekre a nap folyamán (abban a pillanatban tökéletesen tisztában voltam vele, hogy na, ezt most nem kellett volna mondani, vagy legalábbis nem így). Hiszen a szülő is ember, gyarlóságokkal, hibákkal együtt. Nem tökéletes szülő akarok lenni, csak elég jó (Bettelheim után szabadon :). Szerintem ha őszinték az érzelmeink, azt a gyerekek mindig el tudják fogadni, és megtanulják, hogy nem az a baj, ha az embernek rossz kedve van, ez bármikor és bárkivel (anyával is!) megtörténhet, csak tudni kell kezelni.
A nagy számok törvénye alapján pedig másnap általában teljesen kiegyensúlyozott, derűs napunk van. Csak talán egy kis EQ-val  több van bennünk - a gyerekben is, és a szülőben is. Mert egymástól tanulunk...

2011. július 25., hétfő

2011. július 24., vasárnap

Hangulat

A minap olvastam egy cikket arról, hogy hányszor fordul elő, hogy a szülő kér valamit a gyerektől, ő meg úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Na, nálunk ez sokszor megesik, főleg Gergő esetében. A cikk arról szólt, hogy ennek sok oka lehet: a gyerek a.) túlságosan belemélyed a játékba b.) dacol a szülővel c.) tényleg gond van a hallásával d.) direkt kikapcsol, mert mindig csak felszólító módban szólnak hozzá, stb. Persze ez mind igaz lehet, de én azt gondolom, hogy ha azt nem is jegyzi meg a kicsi, hogy MIT mondtunk neki, azt mélyen elraktározza, HOGYAN szóltunk hozzá. Főleg, ha ez sokszor előfordul...
Szóval erre próbálom emlékeztetni magam, amikor sokadszorra is arra kérem a gyerkőcöket, pakoljanak már össze a szobájukban.
Hogy ne a feszültség, hanem a derű HANGULATA maradjon meg az emlékeiben!



Szép

"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."
Wass Albert


A gitárvirtuóz

Van nekünk egy gitárunk. Jobban mondva kettő, hogy ne legyen veszekedés a fiúk közt, ha esetleg zenélni szeretnének. Mert azt szeretnek. Nagyon! Apa gitárját pengetni nagyon tuti, de ha más nincs kéznél egy teniszütő is megteszi. Csak tessék mindenkinek a képzelőerejét használni.
Az alábbi szám címe: The Pirate Thing (felhívnám a figyelmet, hogy az előadás angolul folyik, a magyar nyelvű feliratozás még folyamatban van...:))
Ja, és saját szerzemény :)

2011. július 23., szombat

A mi kis világunk

Ahol titkokat lehet elmondani.
Ahol csak Rád figyelek.
Ahol itt és most csak Te vagy.

Gyerekszáj

Egy régebbi, de nagyon bájos aranyköpés Bencétől:
  
Reggeli párbeszéd egy ötévessel:
Bence: Mikor volt az első nap?
én: hogyhogy?
Bence: Hát mikor volt a legeslegelső nap a világon?
én: hááát, nagyon-nagyon-nagyon régen
Bence: akkor is hétfő volt?
én: :))))

Dávid egy hónapos

El sem hiszem, hogy már egy hónapja, hogy Dávid megérkezett! Azóta töltődöm a babaillatból és élvezem, hogy a Nagytesók babusgatják a Kicsit. Kevés szebbet tudok elképzelni, mint amikor az ember gyerekei szeretgetik egymást... Úgyhogy tessék csak engem irígyelni!
Isten éltessen, Hábit Dávid Ábel!

Egy kis emlékeztető. Ilyen volt Bence egy hónaposan:


ilyen Gergő:

ő pedig Dávid most:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...